Kölcsön kaptam két nagyon régi szakácskönyvet.
Az egyik 1894-ből Szekula Teréz: Szegedi új szakácskönyvének harmadik bővített és javított kiadása.
Kiadta Szegeden Endrényi Lajos.
Van a könyvben egy pecsét, mely pedig azt jelzi, hogy eladták Gyergyószentmiklóson, Kricska Péter könyvkereskedésében.
Ki tudja kik, és hányan lapozták már előttem?!
Mennyire voltak sikeres háziasszonyok, mely ételek főttek vajon Szekula Teréz (Sógorasszony) receptjei alapján?
Könyve 9 kiadást élt meg, ez a kezemben a harmadik:
„A harmadik kiadást azon biztos tudattal bocsátom közre, hogy még szorosabbá fűzze azon baráti kapcsolatot, mely bennünket a kedves magyar gazdasszonyokhoz fűz s mint egy nagy szellemi családban, szeretettel egyesít.”
Imádom! Élmény olvasni minden szavát, és ha tudta volna, hogy takarékossági ötletei még ennyi sok évvel később is aktuálisak lesznek?! A tojás most is drága, a fa is, bár szerencsére legalább már nem azzal fűtjük a tűzhelyet.
Az „okszerű takarékosság” fogalmát örökre megjegyeztem.
„Az okszerű takarékosság egyik legszebb és áldásosabb tulajdonsága a jó gazdasszonynak,
S így először is azon kezdem, hogyan lehet takarékosan és mégis jó és tápláló étkeket előállítani.
Az okszerű takarékosság abból áll, hogy a szakácsné mindent föl tudjon használni amiben még némi táperő találtatik; így például ha valami pecsenyét süt, sütés előtt a hústól elválasztja a csontokat s azokat leves főzésére vagy erősbítésére használja; - továbbá ha a tojás nagyon drága vagy nincs kéznél, lefelezett tejjel gyúrja a tésztát.
Amelyik étel csak megengedi födött edényben főzi, mert így nem csak több táperő marad az ételben, hanem a főzéshez is sokkal kevesebb fa szükségeltetik. Ügyel, hogy a fa – mely mostanában oly méregdrága – minél vékonyabbra legyen hasogatva, mivel így abból sokkal kevesebb fogy el, stb.
Ehhez a takarékossághoz az nem tartozik, hogy romlott, silány tápszereket olcsóért vegyen,
vagy hogy az ételektől elvonja a szükséges kellékeket; mert aki elvonja a családjától a szükséges táplálékot és minden rendszer nélkül összehabarja az étkeket, csakhogy legyen valami a tálban, - az nagyon csalódik; mert evvel a család-föntartó a munkaerőt s az egészséget rövidíti meg és többe kerül az orvos meg a gyógyszer, mintha tápláló étkekkel látná el a családot.”