Ha csak a baloldali képet láttátok volna akkor is meglenne a megoldás?
Nyilván van élet a földön eper-csumázó-szalmaszál nélkül is.
De mondjuk ha a tortát, vagy egy fagyikelyhet díszítesz, akkor még jól jöhet ez az ötlet.
Nem is beszélve az eperturmixba készített szívószálról.
Szamóca vagy eper? Faeper vagy földieper? Teljes káosz.
Más a valóság, mint a mindennapi szóhasználat.
Amit a piacon eperként veszünk, az igazából szamóca.
Sokan a kis szemű szamócát erdei szamócázzák, és a nagyobb termésű fajta szamócát eprezik.
Eper botanikailag az, ami a fán terem, a fehér eperfán (Morus alba), és a fekete eperfán (Morus nigra).
Nem tudom, mikor és hol siklott ennyire ki ez a dolog.
De ma már fura lenne szamócát kérni a kofáktól a piacon, hiszen mindegyik epret árul ebben az időszakban. Pedig az eper, már az igazi, még bőven a fákon zöldül.
Na, nem gabalyítom tovább, úgyis értitek.
Ugye?
Ismeritek az almaszeletelőt?
Kb. 10 éve én is használom, igen kreatívan az almától a körtéig már magam is eljutottam. Ez a krumpli szeletelés viszont jó ötlet.
Imádjuk a tepsiben sült, olívaolajos, rozmaringos krumplit.
Ott kicsit a mikróban előfőzöm a héjas krumplit, és ezen a ponton jól jön majd ez az ötlet.
Sitty-sutty felvagdosom vele, rászórok egy kis rozmaringot, sót, borsot, meglocsolom olívával és már tolom is a sütőbe.
Ötlet forrása: http://www.eatingrules.com/2011/03/kitchen-tricks-garlic-potatoes
Sós, édes, vajas, rongyos, óriás, vaníliás, hó, tejes, vizes, magos, egyenes vagy görbe …
ugye már tudjátok, miről írok! Hát a kifliről.
Gyerekkoromban kettéoszlott az osztály, voltak a zsemlések és a kiflisek. Az iskolatejhez/kakaóhoz anno pl. mindig kifli járt, sosem zsemle. Később már a kiflit a suli melletti kisboltban vásároltuk, azzal menőztünk, ki tudja a legszebben lecsavarni a rétegeket róla.
Zsemley Oszkár* 1940-ben megjelenő ’A magyar sütő-, cukrász- és mézeskalácsos ipar története’ című könyvében többek között megírta a kifli hiteles történetét:
"Vajjon jutott-e már valakinek eszébe, amikor az illatos kávéhoz a friss kiflit ropogtatta, hogy ki sütötte az első kiflit, és hogy miért olyan alakú a kifli, mint amilyen. Mint a kelő, vagy fogyó hold a szerint, hogyan fordítom.
Pedig igen érdekes történeti, illetve történelmi esemény szülte a kiflit.
Tudjuk, hogy a török császárnak igen fájt a foga Bécsre, s el is határozta, hogy elfoglalja azt. Hatalmas seregével körülvette a várost, s bár nap-nap után hevesen ostromolta, támadásait a város védői, köztük a céhek hősiesen harcoló tagjai, a mesterek mindig visszaverték. Amikor a török vezér látta, hogy a várost erővel meg nem veheti, cselhez folyamodott. Aknákat ásatott a város falai alá, hogy azokat levegőbe röpíthesse. Azonban, a véletlen folytán az egyik akna egy pékműhely alá került. A műhelyben éjjel dolgozó munkások figyelmesek lettek rá, hogy alattuk döng a föld, s hogy a műhelyben mozognak a tárgyak és a dagasztó teknő. Rohantak a parancsnoksághoz, s elmondták észrevételüket. Ott természetesen rögtön tudták, hogy miről van szó. Félreverték a templomok harangjait, s az álmából felriasztott lakosság meghiúsította a törökök tervét.
A törökök ez újabb kudarc után elvonultak Bécs falai alól és a város falain kívül volt Stefans templom tornyára, ahová a törökök kitűzték a félholdat, visszakerült a kereszt. Ekkor, 1529-ben, készítette a török félhold formájára az első kiflit egy Wendler nevű sütőmester. És ez a kifli csakhamar meghódította az egész világot.”
Így esett, hogy az ostrom alatt sokat koplalt emberek megették a félholdat, melynek névadója a „Gipfel” azaz orom (templomcsúcs) volt.
* Zsemleynek hívni valakit ebben a kiflis sztoriban, ér egy lábjegyzetet, nem?
A mi legyen a hétvégén a kaja? kérdésre, a válasz legtöbbször "sörben sült".
Már 15 éve sütjük itthon e szerint a recept szerint mi is a csülköt (és a tarját is, de erről később).
Aki evett belőle nálunk, utána ő is, és aki nála evett az is ...
Ez nem a szokásos sörrel locsolt beirdalt bőrös csülök! Nem,nem!
Ez egy sokat próbált, bevált recept.
Fenséges, lágyan omlik szét az ember szájában az ízes hús,
Egyetlen vacakolós része a csülök szeletekre vágása, ezért aztán egyszer csak kipattant a fejemből, hogy hát a tarja! Az legalább ennyire szaftos, és azt a hentes felszeleteli, nem nekem kell küzdenem vele.
És működött! Ugyanolyan nagy élmény volt, mint a csülök.
Szóval hajrá! Ki ne hagyjátok!
Persze, persze más íz, de mindkettő remek.
Ami a tarja előnyére írható még az, hogy kulturáltabban tálalhatóak a szeletek, mert a csülök azért kicsit megviselődik a sütés során ;)
A sörös, fokhagymás, mustáros szószban megpárolt hús leöntve a sütés közben mártássá sűrűsödő szafttal felejthetetlen élmény.
Hozzávalók:
2 db nyers csülök
1 üveg sör
Mustár
Fokhagyma
Őrölt bors
A csülköt kicsontozom,majd kb 1 cm vastag szeletekre vágom.
Lisztbe forgatva kevés olajon serpenyőben mindkét oldalát megpirítom,majd magas falú tepsiben egyenletesen elterítem.
A sört 3-4 evőkanálnyi mustárral,szétnyomott fokhagymával és a durvára őrölt borssal összekeverem, majd a húsra öntöm.
Letakarva 200 °C hőmérsékletű sütőben addig sütöm,amíg a hús megpuhul, majd a tetejét kicsit megpirítom.
Apró kockára vágott sült krumplival tálalom.
A konyhában sem történik semmi még egyszer ugyanúgy.
Az egyik só sósabb, a másik répa édesebb, mint előzőleg volt, és ez jó így, mert a rutin ugyan nagy segítség, de nem minden.
Kell egy csipet bolondság, egy kanálka kreativitás és egy falatnyi újítás.
Sokszor láttam az interneten izgalmas ételfotókat recept nélkül.
Vagy ha volt is recept, a fordító nem vette a fáradságot, hogy pontosan dolgozzon, és a 375 Fahrenheitből 375 °C lett...
A stick, cups, oz, inch ... mértékegységekről meg már ne is beszéljünk.
Ezek a receptek az interneten találnak rám, átszámolom, ha kell magyarítom a leírásokat.
Van amelyiket a megjelentetésük előtt, van amelyiket csak pár nappal később, de kipróbálom.
Egy recept sincs kőbe vésve, csak egy alap, amit azt javaslom úgy készítsd el ahogyan te szereted. Ha édesebben akkor úgy, ha cukor nélkül akkor úgy...
Néha elég csak picit variálni egy régi recepten, vagy csak a tálalást megbolondítani ahhoz, hogy az unalomig ismételt ételek frissek, újak, izgalmasak legyenek.
Azt szeretném elérni ezzel az oldallal, hogy ezek az ötletek a te fantáziád is megmozgassák.
És azt, hogy tudd, itt mindig találsz valami érdekeset, valami homlokra csapósat, hogy nahát, tényleg, ez eddig eszembe se jutott, pedig mennyire egyszerű!
Nem szeretnék annak a fényében tündökölni, hogy ezek a saját ötleteim, minden recept alatt megtalálod az ötletgazdát. Én csak összegyűjtöm őket ide és arra biztatlak próbáljuk ki őket!
Szeretettel várlak a facebook oldalon is!
Rita
